A ZENETERÁPIA SZEREPE


A színeskotta /ULWILA/ zeneterápiás módszer jelentősége sérült fiataljaink fejlesztésében:

Az a felfedezés, hogy az értelmileg akadályozottak is képesek zenélni, hogy szeretnek dobolni, zenét hallgatni és szeretnek táncolni is, nem újkeletű. A Down szindrómás sérültek körében sok olyan fiatalt találni, akik különösen jó zenei érzékenységgel és ritmusérzékkel rendelkeznek.

A zenei nevelés szerepe az ember személyiségének formálásában nagyon is kézenfekvő. Mint ismeretes kultúránk dominánsan "bal féltekés", vagyis a verbalitásra, a nyelvi kifejezésre, a beszédre, helyezi a hangsúlyt. A jelenlegi iskolarendszer is erre épül, mivel a bal agyfélteke folyamatos tréningezése a reálfunkciókat erősíti /úgymint analizálás, logika, matematikai műveletek elvégzésének képessége, nyelvi kifejezőkészség, beszédmegértés, kritikai érzék/. Mindemellett a jobb félteke fejlesztése erősen háttérbe szorul, amihez az intuíció, az asszociativitás, a kreativitás, a fantázia, az érzelmek, a humor kötődik. Ha a jobb agyféltekét gyakrabban, intenzívebben serkentenénk aktivitásra, akkor az előbbi tulajdonságok is jobban fejlődnének. A zene, az éneklés pedig az egyik legalkalmasabb erre, mert vizsgálatokkal alátámasztott tény, hogy éneklésnél a bal féltek mellett a jobb félteke is bekapcsolódik az aktivitásba. Az ének-zenét az érzelmi nevelés fontos eszközének tekinthetjük.

Zenepedagógiai tapasztalatok bizonyítják, hogy az aktív zenélés az értelmileg akadályozottak esetében remek lehetőséget teremt az önkifejezésre, általa mérséklődött a sérültek mozgásos ügyetlensége, csökkentek magatartási problémáik, javult beszédképességük. Az intenzív zenei nevelésben részesülők kreatívabbak, aktívabbak, kompetensebbnek érzik magukat, fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkeznek, mint az intenzív zenei nevelésben nem részesülők. A közös zenélés értéke abban is mérhető, hogy az abban részvevők nagyobb mértékben figyelnek egymásra, a közös zenei élmények és sikerek erősítik az együvé tartozásukat, segíti az adott közösség összekovácsolódását.

A középsúlyos értelmileg sérült fiatalok számára jól használható zeneterápiás módszer kidolgozása Heinrich Ullrich német gyógypedagógus-zenetanár nevéhez fűződik. Heinrich Ullrich szembeszállt azzal az elterjedt véleménnyel, miszerint az értelmi fogyatékosok nem képesek dallamhangszeren játszani, aminek hátterében az állt, hogy a hagyományos kotta megtanulása még az "épek" társadalmába tartozók közül is csak keveseknek sikerül.

Bebizonyította, hogy az általa kidolgozott színeskotta-módszer nem igényel komplex gondolkodást, még a színek nevének ismeretét sem, csak a színek azonosításának képességét.

A hagyományos kottát úgy egyszerűsítette le, hogy a hangok magasságát színek, a hangok hosszúságát körök jelzik, minden hangot szín jelöl, és ezek a színek ismétlődnek meg a hangszereken is. A Márton Lakóotthonban tavaly - a Hangszertár Kft. jóvoltából adományba kapott néhány ritmushangszerrel /csörgődob, triangulum, bongó, shaker rúd, xilofon/ kezdtük el a zeneterápiás foglalkozásokat zenéhez értő, lelkes, a fiatalok zenei nevelése iránt elkötelezett szociális segítőnk közreműködésével. Munkatársunk végzi a hagyományos kották színeskottára történő átírását is. Sérült fiataljaink nagy örömmel zenélnek együtt, és sok sikerélményt jelentett számukra az elmúlt egyévi zenélés. Karácsonykor fiataljaink kis zenei műsorral lepték meg szüleiket.

A zenei hangzás javítása érdekében szeretnénk olyan hangszerekkel bővíteni hangszerkészletünket, amelyek egy kicsit igényesebb, "hallhatóbb" zenélést tesznek lehetővé.

Bízunk abban, hogy az oly lelkesen elkezdett zeneterápiát a továbbiakban is tudjuk folytatni, és a kínálkozó pályázati források lehetővé teszik, hogy egyrészt az elhasználódott ritmushangszereinket pótolni tudjuk, másrészt új - a zenei hangzást javító hangszereket is tudjunk vásárolni.