Hírek

Autizmus Világnap

A mai Autizmus világnapi események – szerte a nagyvilágban – az autizmusra, az autizmussal élő emberekre hívják fel a figyelmet. Mi is ezt tesszük ma - a Kék Séta elnevezésű rendezvényünkön, amit a „Híd a jövőbe” Alapítvány és Árnics Katalin gyógypedagógus egymással karöltve szervezett meg.

 

A program nyitányaként egy rendhagyó, kissé szokatlan témájú kiállítás megnyitóján vagyunk.

Az itt bemutatásra kerülő reprodukciók ugyanis autista alkotók keze munkája.

 

Mi jellemzi az autizmussal élő embereket?

Amikor autizmusról beszélünk, - a hétköznapi embernek - többek között olyan nagysikerű filmek jutnak az eszébe, mint a Hóbortos szerelem, az Esőember, a BenX vagy a Temple Grandin. A filmek azonban nem egészen a valóságot adják vissza. A valóságban ugyanis - az autizmussal élők és családjaik számára minden nap egy küzdelmet jelent.

Egy autista ember számára a környező világ rendkívül kiszámíthatatlan, érthetetlen káosz, amiben nem képesek eligazodni. Ez okozhatja a jellegzetes ragaszkodásukat az állandósághoz, az újtól való félelmet, a magány szeretetét, a tárgyakhoz való kötődést, az elvont témák iránti érdeklődést (pl. járművek, térképek, számítógép, matematika, zene, stb.) Bizarr szokásaik, szertartásaik alakulnak ki, amelyek a külvilág számára nagyon meglepőek. A környezet megváltozása, kialakult szokásaik akadályozása dührohamot válthat ki belőlük.

 

Az autizmust Magyarországon - önálló fogyatékossági csoportként 2003. óta tartják nyilván, így az autizmussal élők számára az ellátó rendszer gyakorlatilag még nem épült ki. Emiatt az autista-autisztikus gyermekek nagy része diagnosztizálatlan és ellátatlan, nem is beszélve az általában tévesen diagnosztizált felnőttekről. Az ellátást – a korai fejlesztéstől a lakóotthoni ellátásig - főként alapítványok és egyéb civil szerveződések vállalták fel. .

Ez a felismerés vezette a budapesti Mosoly Otthon Alapítvány létrehozóit, hogy erre, a leégetőbb területre koncentráljon, és segítse Magyarország egész területén azokat a nappali intézményeket és bentlakásos otthonokat, ahol autizmussal élő fiatal felnőtteket gondoznak.

Mosoly Otthon Alapítvány a Concord Zrt. Támogatásával 2008-ban – a hagyományteremtés szándékával elindította a „Fogadj be egy művészt, fogadj be egy fiatalt! – Jótékonysági aukciót. A program fiatal kortárs képzőművészek, valamint autizmussal élő fiatalok életlehetőségein kívánt javítani, összekapcsolva két támogatást igénylő területet: a szociális és a kulturális szférából.
A Műcsarnokban megrendezett első jótékonysági aukció során az alkotásokra licitálók ugyanis egyszerre két ügyet pártfogolhattak: az aukción részt vevők a leütési ár feléért megvásárolták egy adott művész műveit, a másik felét pedig a kiválasztott otthonok egyike kapta. A vevők egyben azt is vállalták, hogy még két éven keresztül biztosítják ugyanezt az összeget a kiválasztott művész jövőbeli műveinek megvásárlására, és a lakóotthonok számára.

Az alkotások árverezéséből a támogatott lakóotthonok összesen 38 millió Ft támogatást kaptak. Köztük a nyúli Márton Lakóotthon és a „Mit tehetnék érted” Autista Otthon is. A további két évben további 20-20 millió Ft támogatás érkezett a szponzoroktól az autistákat gondozó otthonokhoz.

A program folytatásaként Mosoly Otthon Alapítvány 2010. óta művészetterápiás foglalkozásokat szervezett a lakóotthonokban, amelyek eredményeként mára több mint 1000 műalkotás, 2 országos hírű kiállítás és 4 nagy sikerű jótékonysági aukció jött létre.

A tárlatok közül szeretném kiemelni a 2011. májusában, a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt tárlatot, amelynek mottójául Temple Grandin autista kutatónő sorait idézném meg:

"Sok autizmussal élő ember "vizuális gondolkodó". Én képekben
gondolkodom. Nem gondolkodom nyelv segítségével. A
gondolataim úgy mozognak a képzeletemben mint a
videofelvételek. A képek az "anyanyelvem" és a szavak csak a
második nyelvem." (Temple Grandin)

A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett tárlatról Százados László és Sepsey Zsófia művészettörténészek a következőképpen fogalmaznak:

„Az aukcióra bocsátott alkotások különleges értéket képviselnek. Rendkívüli erejük van, mert kifejezőek anélkül, hogy készítőik célja az önkifejezés lett volna. Vizualitásukban újszerűek, kirobbanóak és szokatlanok, pedig a folyamat közben éppen a rajzolás tevékenysége adta biztonság az, amit az alkotók keresnek. Számos szakértő valódi műalkotásként kezeli ezeket és a hasonló munkákat,
Az autizmussal élők esetében az esztétikai minőséget is hordozó – bár erre nem törekvő "ábrák", rajz-sorozatok célja nem az "önkifejezés". Inkább tekinthetőek egy maximális következetességre törekvő világrendezés és szabálykeresés dokumentumainak.”

Az autistákra jellemző "életstratégia" – az elveszettség, a szorongás és a tehetetlenség érzésével szemben az állandóságért, a biztos támpontokért folytatott küzdelem – a "mi" világunknak is része. Sőt, mintha erre – az autizmussal foglalkozó írásokon és filmeken keresztül is – egyre több figyelem irányulna. Mintha az információrobbanás, illetve a fogyasztói társadalmat jellemző állandó megújulási kényszer miatt – az egyre felgyorsuló és egyre kiszámíthatatlanabbá vált világ valamiképpen a saját problémáival és félelmeivel is szembesülne az autizmus kapcsán.

Bizonyos értelemben talán mindnyájan autisták vagyunk?...vetődik fel a képek láttán a kérdés…

Kérem, ezen a szemüvegen keresztül szemléljék az alkotásokat!

 

Vissza Fel