Hírek

Kék Séta

Külön köszöntöm Bolla Péter Kabinetfőnök Urat - Győr város képviseletében! Köszönjük, hogy a választások előtti kampány teendői közepette megtisztelte jelenlétével a rendezvényünket, ezzel is nyomatékot adva annak, hogy az autizmus ügye mindnyájunkat érintő társadalmi kérdés.

Köszöntöm az érintett szülőket, a társintézmények képviselőit, és minden kedves érdeklődőt!

Az Autizmus Világnapjára szervezett mai eseményeknek a világ számos pontján az a célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az autizmus jelenségére, az autizmussal élő emberekre.

Szakemberek szerint az autizmus a leggyorsabban növekvő fogyatékossági csoport a világon. Hazánkban mintegy 100 ezer autista ember él.

Szomorú statisztikai adat, hogy ma minden 150 megszülető gyermekből 1 autizmussal fogja leélni az életét.. Egyes szakmai vélemények szerint még ennél is lesújtóbb a helyzet, a lakosság egészének közel egy százalékát érinti ez a fejlődési zavar, mivel sok eset felderítetlen marad.

Az autizmust Magyarországon - önálló fogyatékossági csoportként 2003. óta tartják nyilván, így az autizmussal élők számára az ellátó rendszer gyakorlatilag még nem épült ki. Emiatt az autista-autisztikus gyermekek nagy része diagnosztizálatlan és ellátatlan, nem is beszélve az általában tévesen diagnosztizált felnőttekről. Az ellátást – a korai fejlesztéstől a lakóotthoni ellátásig - főként alapítványok és egyéb civil szerveződések vállalták fel.

A kezeletlen, felderítetlen autizmus – jelentősen ronthatja az érintett személy felnőttkori kilátásait, és komoly kihatással van az autizmussal élő személy családjára.

Magyarországon az érintett családokon túl - a gyógypedagógus kollégáknak, a pedagógusoknak is komoly szakmai kihívással kell szembenézniük az autisták számának növekedése miatt. Magyarországon egyre több autizmussal diagnosztizált gyermek kerül ki az óvodákból, és iratkozik majd be az általános iskolába, mint korábban.

Az iskolarendszeren belül a szakképzésnek is számolnia kell az autizmussal élő tanulókkal, az iskolarendszeren túl pedig a szociális ágazatnak, sőt a munkaerőpiacnak is fel kell készülnie az autisták fogadására és ellátására.

Az évek múlásával nem lehetett nem észrevennünk azt a tendenciát, hogy a Márton Lakóotthonban – a szabad férőhelyek iránt érdeklődők között is egyre több az olyan aggódó szülő, aki felnőtté vált autista gyermeke számára szeretne elhelyezést találni.

Lakóotthonunkban – 2004-től kezdődően, az intézmény megnyitásának kezdete óta - gondozunk és foglalkoztatunk autizmussal élő felnőtteket. Jelenleg a lakóink fele autista, ami igen komoly szakmai kihívást jelent munkatársaink számára a mindennapokban, különös tekintettel az autista lakóink kommunikációs nehézségeire, a sajátos gondolkodásmódjukra, és a szociális kapcsolataikban tapasztalható hátrányaikra.

A lakóközösségen belüli arányukból adódóan - a lakóotthonban dolgozó munkatársak továbbképzésében is eltolódott a hangsúly az autizmus-specifikus tanfolyamok, szakmai konferenciák irányába, annak érdekében, hogy minél sikeresebben és eredményesebben tudjunk velük foglalkozni.

Az előbbi adatok és saját tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy az autizmus problémaköre jócskán túlmutat az egyes családok hatókörén és kompetenciáján, a problémát társadalmi súlyának megfelelően szükséges kezelni.

Az autizmus okainak feltárására irányuló kutatások nagyon sok eredményt hoztak az elmúlt évtizedekben. Egyértelműnek látszik, hogy - a genetikai okokon túl -, az autizmus kialakulásában a környezeti tényezőknek is meghatározó szerepe van /ide értve a magzati fejlődés időszakát is/.

Érintett szülőként a napokban döbbenten szembesültem egy televíziós – az Egyenlő Bánásmód Hatósággal kapcsolatos reklámból azzal, hogy a Márton fiunk születése óta eltelt 25 év alatt - felnőtt az autista gyermeket nevelő szülők új generációja, akik ugyanúgy keresik gyermekeik számára a helyet az óvodákban, iskolákban, lakóotthonokban. Sajnos, ez egyáltalán nem örvendetes jelenség!

Az emberben önkéntelenül felmerülnek olyan kérdések, hogy „Szükségszerű?!”, vagy „Miért”? „Mi okozza?” Mit tehetünk - a figyelemfelkeltésen túl a megelőzés érdekében, vagy hogyan lehetne hatékonyan orvosolni a már meglévő problémát? Vagy egyelőre csupán passzívan kell szemlélnünk a jelenséget, és nem tehetünk semmit a korai felismerésen és fejlesztésen túlmenően? ….

A választ természetesen nem tudom! Minden bizonnyal a további kutatások hozhatnak egyfajta áttörést ezen a téren.

Mindenesetre, kollégáimmal együtt - szakmailag nagy várakozással tekintünk a közeljövőben, Budapesten megrendezésre kerülő 10. Nemzetközi Autizmus Konferencia elé, amely „Az autizmus új dimenziói” címet választotta mottójául.

Köszönöm a figyelmet!

 

Vissza Fel