Engedjék meg, hogy néhány gondolattal felvezessem a Lakóotthonunk életének mai, fontos eseményét.
Először is, szeretném kifejezni örömömet, hogy ilyen sokan eljöttek a Szülők közül, mert ez számunkra azt közvetíti, hogy sokak várakozása teljesedhet be a lakóotthon, és a benne kialakított kis kápolna felszentelésével.
Úgy gondolom, hiánypótló ünnepi esemény a mai.
A mai ünnepi esemény időszerűségét személyes vonatkozású történések és az elmúlt 6 ill. 8 év fenntartói tapasztalatai egyaránt indokolják.
1. Idén, sajnálatos módon két lakónk is elveszítette közeli hozzátartozóját. Meggyőződésem, hogy az Élet nehéz perceiben /legyen az egy betegség, vagy éppen haláleset, vagy egy munkahely elvesztése/ komoly lelki támaszt jelent minden ember, így lakóink számára is, ha Istenben való hittel élik életüket. A mi kis lakóközösségünkben önmagában óriási támogatóerő, lelki muníció van, amiből lehet meríteni. Mindezen felül, ha az egyén, vagyis lakóink maguk is rendelkeznek egyfajta lelki tartalékkal, amit a vallás nyújthat számukra, azt gondolom, az Élet nehézségeivel könnyebben meg fognak tudni birkózni.
Ezzel összefüggésben alakítottunk ki a tetőtérben egy kis kápolnát – Mi már csak így fogjuk nevezni -, bár tudjuk Ferenc Atyától, hogy funkcióját tekintve alapvetően az egy imahely. Abban bízunk, hogy a kis kápolna a lelki megnyugvás, a lelki elcsendesedés, ill. a hitélet gyakorlásának a helyszíne lehet. Lakóink első ízben a Halottak napján már itt emlékezhettek meg elhunyt hozzátartozóikról.
2. Amikor indoklásként az elmúlt 6 ill. 8 évi fenntartói tapasztalatokat is említettem, bizony azokra a nem mindennapi erőfeszítésekre gondolok, amit a lakóotthon létrehozása, majd azt követően annak zökkenőmentes működtetése kívánt meg elsősorban Tőlünk, a fenntartótól.
Az építkezés fázisában végig az az erős hit vezérelt bennünket, hogy ezt a lakóotthont nekünk meg kell csinálni. Egyfajta küldetéstudattal küzdöttük végig azt a két évet a férjemmel. Sokszor fohászkodtunk a Jó Istenhez, hogy adjon elég erőt, kitartást, hogy végig tudjuk csinálni. Megcsináltuk. Elkészült az otthon.
És ez a kis intézmény – minden nehézség ellenére immár 6 éve működik. Az elmúlt évek során rendre ki voltunk szolgáltatva az állandóan változó gazdasági, társadalmi és jogi környezetnek, a szűkmarkú állami támogatásnak, a szigorú hatósági ellenőrzéseknek. Ennek ellenére létezünk. De, higgyék el Kedves Szülők, időnként szinte agyonnyom bennünket az otthon fenntartásának terhe! Sokszor éreztük a férjemmel, hogy ehhez a Mi erőnk már nem elegendő, a Jó Isten segedelme nélkül kevesek vagyunk, mivel nagyon nehéz a teher, amit cipelünk a vállunkon, és igen, időnként meg-megroggyan a térdünk annak súlya alatt…
A lakóotthon felszentelésével szeretnénk letenni e lelki teher egy részét Isten vállára, kérve az Ő támogatását ahhoz, hogy ez az otthon lakóink számára mindvégig oltalmat nyújthasson.
