Köszönöm Forgács Péter Igazgató Úr szavait. Köszönöm, hogy helyet biztosítottak a kiállítás számára a színház épületében, és köszönöm a színház munkatársainak a segítségét a kiállítás felépítésében!
….Azt gondolom, ennél méltóbb helyre, mint a győri Nemzeti Színház csillárszintje, és ennél jobbkor, mint „A Gézagyerek” bemutatója, - nem is kerülhetett volna a kiállítás anyaga!...Ez a lehetőség minden korábbi elképzelésünket felülmúlja! Köszönjük.
A nyúli Márton Lakóotthon nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm a kedves vendégeket!
Engedjék meg, hogy néhány gondolattal felvezessem a kiállítást.
Az „Itt élnek közöttünk” címet viselő kiállítás 2009-ben - a Márton Lakóotthon létrehozásának 5. évfordulójára született, és azóta több közoktatási intézményt megjárt Győrben és a környékbeli településeken. A kiállítás mindenütt nagy sikert aratott a látogatók körében, amiről a Vendégkönyvünk bejegyzései is tanúskodnak.
Rendhagyó, szokatlan, talán kissé merésznek is nevezhető ez a kiállítás, amelynek ma este részesei lehetnek elsőként Önök, illetve azok, akik az elkövetkezendő hetekben látogatnak el a színházba, mivel a kiállítás a „fogyatékkal élők”- ről szól. A hétköznapi ember számára legalább annyira szokatlan ez a kiállítás, mint Háy János témaválasztása „A Gézagyerek” c. darabbal, amely történetesen egy autizmussal élő fiatal tragédiáját mutatja be.
A színpadon néhány perc múlva felmegy a függöny, és Önök részeseivé válnak egy előadásnak. A forgatókönyv adott, a szerepeket rég kiosztották már, az előadást lázas előkészületek előzték meg, helyére került minden díszlet, s a színfalak mögött a szereplők feszülten várnak a kezdésre…
Mindeközben hazánkban ténylegesen családok százai - ezrei küzdenek nap-mint nap sérült gyermekük boldogulásáért.
Családok, ahol a „szövegkönyvet” maga az Élet írja, mindennap új jelenetekkel folytatódik a rájuk osztott szerep, néha talán változik a helyszín, vagy belép a képbe egy-egy új szereplő, de az alaphelyzet ugyanaz. … és este nagy megnyugvás, ha legördül a függöny, s a szereplők pihenni térnek, de másnap újra felmegy a függöny, és kezdődik egy újabb felvonás.
A következő rövid kis történet Helen Keller monológja egy ilyen sok-felvonásos darabból:
……” Egyszer egy vak lány, - akit úgy hívtak Helen Keller – megkérdezte a barátját, aki egy erdei sétáról tért vissza: „Mi szépet láttál?”… „Áh, semmi különöset!” – volt a válasz, ami Helent nagyon megdöbbentette.
….„Tudod, mondja Helen: „Én, aki nem látok, százféle érdekes dolgot találok puszta tapintással.
Érzem egy levél finom szimmetriáját. Szeretettel csúsztatom végig a kezemet egy ezüstös nyírfa sima bőrén, vagy egy fenyő durva kérgén. Tavasszal reménykedve érintem meg a fák ágait, keresve a bimbókat, a téli álomból ébredő természet első jeleit. Csendes, figyelő testemmel hangok sokaságát hallom: a levelek hangját, a fű ingását, amikor rovarok szárnyai horzsolják, a gallyak halk ropogását, amikor madarak szállnak rá…
Ha pedig buszon vagy vonaton utazom, a szaglóérzékemen át kapott benyomások igen sokat mondanak nekem: a por, a dohány, a cipőpaszta szaga, vagy a parfüm illata. Érzem a frissességet és a jó ízlést a szappan, a tiszta ruha, a selymek-kesztyűk illatában. Gyakran felismerem a kipárolgásból, hogy hol dolgoznak a munkások, mert a fa, az acél, a festék vagy a hivatal szaga beleívódik a ruhájukba…
Tudod, ÉN VAK VAGYOK, DE „LÁTOK”! – mondta Helen a barátjának.
Hallva ezt a történetet, - elgondolkodtató, hogy milyen természetes számunkra, ha egészségesek vagyunk!...
Pedig sokan közülünk híján vannak a látás, a hallás, a járás, vagy éppen a beszéd, vagy a megértés elemi képességeinek!
A Márton Lakóotthonban is olyan fiatalok élnek, akik egész életükben mások segítségére szorulnak. A lakóotthon közösségi formában biztosít védelmet lakói számára.
Az intézményt a „HÍD A JÖVŐBE „ Alapítvány működteti, amelyet a férjemmel együtt hoztunk létre 2002-ben. Az Alapítványunk idén lesz 10 éves, a lakóotthon pedig tavaly volt 7 éves.
A lakóotthon a Mi középső fiunkról, Mártonról kapta a nevét. Márton másságát 4 éves korában autisztikus szindrómaként diagnosztizálták, ennek már lassan 25 éve. Márton sajnos, szintén nem lesz képes arra, hogy önállóan intézze a saját ügyeit.
Az itt látható kiállításon a lakóotthon létrehozásának viszontagságos éveit, lakóink mindennapi életvitelét ismerhetik meg, az ablakba állított tablók segítségével pedig képet kaphatnak a fogyatékkal élők hazai társadalmi helyzetéről is.
Az üvegvitrinekben a lakóink által készített kézműves termékeket helyeztük el, amelyeket különböző vásárokon, üzletekben, ill. Nyúlon meg lehet vásárolni.
Köszönöm a figyelmet!
Most pedig fogadják szeretettel lakóink rövid kis zenés műsorát! Következik: Mariann, Zsuzska és Gitta.
……..Most pedig, kérem, tekintsék meg a kiállítást!
